Gyógyszer vagy inzulin? Melyik kell cukorbetegség esetén?
A cukorbetegség terápiájában a diétán és a mozgáson kívül szükség lehet még gyógyszeres vagy/és inzulinos kezelésre is. De vajon mikor melyiket kell alkalmazni? A kérdést Prof. Dr. Barkai László, a Cukorbetegközpont diabetológusa válaszolja meg.
Nem mindegy, melyik típusú a cukorbetegség
A cukorbetegségnek több formája is van, és kezelés szempontjából sokszor nem mindegy, ki melyik típusba tartozik. Az 1-es típusú diabétesznél ugyanis csakis az inzulinterápia jöhet szóba, és ugyanez a helyzet a LADA cukorbetegség későbbi fázisában is, hiszen ekkor is az immunrendszer az inzulint előállító béta-sejtek ellen fordul, mely eredményeként az inzulintermelés megszűnik.
Ezzel szemben 2-es típusú cukorbetegség, MODY diabétesz és a LADA diabétesz korai fázisában a gyógyszeres kezelés is számításba jöhet. 2-es típus esetén például akár egyedül az életmódterápia is megoldást jelenthet (sőt, ez az elsőszámú kezelése), ha pedig kevésnek bizonyul, akkor van szükség gyógyszeres és/vagy inzulinkezelésre. Továbbá azt is érdemes tudni, hogy annak ellenére, hogy előfordulhat, hogy egy 2-es típusú cukorbeteg inzulinterápiára szorul, még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben, az értékek javulásával nem lehet áttérni az orális készítményekre (azonban ez a gyakorlatban viszonylag ritkán fordul elő).
Terhesség alatt a gyógyszerről át kell térni
Speciális eset, amikor a cukorbeteg várandós lesz, mivel akkor nem szabad a gyógyszert alkalmazni. A várandós diabéteszes kismamának ekkor át kell térnie az inzulinra, ha pedig az értékek megengedik, akkor elegendő lehet a személyre szabott diéta és a rendszeres testmozgás. Fontos tudni, hogy mivel az orális antidiabetikumok átjutnak az anyatejbe is, ezért szoptató kismamáknak sem szabad gyógyszert szedniük.
Hizlaló inzulin?
Az inzulinnak van egy olyan tulajdonsága, hogy segíti a zsírréteg képződését és megmaradását. Ezért azok, akik inzulinterápiában részesülnek, azt tapasztalhatják, hogy híznak, vagy nem képesek számottevő fogyásra.
Ennek oka egyrészt élettani, nevezetesen az, hogy a vércukorszint normalizálásával természetes módon javul a glükóz felhasználása és érvényesül az inzulin un. anabolikus (zsírok és fehérjék felépülése) hatása. Másik oka azonban, hogy az inzulinkezelésre kerülő páciensek az étrendi és életmódbeli előírásokat nem tartják be, vagyis a súlynövekedés alapvetően elkerülhető - mondja Prof.Dr. Barkai László, a Cukorbetegközpont diabetológusa.
Amennyiben az illetőnek gondjai vannak inzulinterápia mellett a súlyfelesleg leadásával, akkor – orvosi konzultáció alapján - áttérhet más fajta készítményre is. Vannak ugyanis olyan gyógyszerek, valamint inkretin alapú szerek (pl. GLP-1), melyek segítik a fogyást (elsősorban étvágycsökkentő hatásuk révén)
Mi a különbség az inzulin és a tabletták között?
Felvetődhet a kérdés, hogy vajon mi is a különbség az inzulin és a szájon át szedhető gyógyszerek között, miért is kell többféle? A cél mindkét esetben a saját inzulintermelés növelése, illetve a sejtek inzulinra való érzékenységének fokozása, ám injekcióval már magát a hiányzó hormont juttatjuk be közvetlenül, míg tablettával az inzulin elválasztást növeljük vagy annak hatását serkentjük.
Kapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetik Önt:
Jelentkezzen be a megfelelő terápia kiválasztásához
Téma szakértői
Orvos válaszol
41 éves vagyok, férjemmel babát szeretnénk, el kellett kezdenünk a meddőségi kivizsgálást. Inzulinrezisztencia kizárása miatt 4 pontos vércukor és inzulin vérvételen voltam, az eredmények a következők:
Éhgyomri vércukor 4,7
30perces 6,2
60 perces 4,7
120 perces 5
Éhgyomri inzulin 4,3mIU/L
30 perces 85,9
60 perces 42,4
120 perces 24,3
Homa index: 0,7
165 cm, 63 kg vagyok, oda szoktam figyelni az étkezésekre, igyekszem egészségen enni. A kérdésem, hogy a terheléses eredményem jónak számít-e? Vagy IR betegség?
Segítségét előre is köszönöm.
Tisztelettel
Filó Brigitta
Az inzulin rezisztencia egy olyan állapot, melynek diagnózisához laboratóriumi és klinikai vizsgálatokra van szükség. Az Ön által rendelkezésre bocsátott eredmények elhízást nem igazolnak, terheléses vércukor eredményei élettaniak. Inzulinválasza egy gyors, reaktív inzulinszekréciót követően a normális tartományon belül maradtak. Mindezek nem szólnak inzulinrezisztencia mellett, azonban a pontos kórelőzmény megismerésére és klinikai vizsgálat elvégzésére lenne szükség a végső állásfoglalás kialakításához.
Tisztelettel:
Prof. Dr. Barkai László
diabetológus, gyermekgyógyász, gyermek tüdőgyógyász