Kevesebb szúrással is pontos képet kaphat vércukorháztartásáról

Online Bejelentkezés

Dr. Para Györgyi

+36 70 409 3141

Mammut 2.- 1024 Budapest, Lövőház utca 1-5. 5.emelet

Az ujjbegyek szúrása

A rendszeres vércukormérés elengedhetetlen a diabéteszes beteg megfelelő terápiájához.  Ehhez viszont naponta több alkalommal is meg kell szúrnia magát a betegeknek.

–A vércukormérés jellemzően az étkezések előtti és utáni méréseket jelent, amelyek – a diabétesz típusától függően – ébredés utáni, lefekvés előtti, sőt éjszakai mérésekkel is kiegészülhetnek. Ha a páciens intenzív mozgástevékenységet végez, akkor a testedzés előtti és utáni vércukormérésre is szükség lehet. Összességében napi kb. 3-5-szöri méréssel kell kalkulálni. A cukorbetegek többsége ujjbegyből történő vércukormérést végez, ami a fenti elvárásokat figyelembe véve jelentős mértékben beleszólhat napirendjükbe. A méréshez szükséges körülmények megteremtése, az eszközök rendelkezésre állása, megfelelő tárolása, továbbá az ujjak napi többszöri szúrása a cukorbeteglét kényszerű velejárói lettek – mondja dr. Para Györgyi. És bár az elmúlt évtizedekben a modern, ultravékony vérvételi lándzsáknak köszönhetően jelentősen csökkent a vércukormérést kísérő fájdalom, az ujjbegyek napi többszöri, gyakran évtizedeken át tartó kellemetlen szúrásától szívesen megszabadulnának a betegek. A nem megfelelő technikával kivitelezett szúrások miatt az ujjbegyeken megvastagodhat a bőr és hegek alakulhatnak ki; de a szúrások akár irritálhatják az idegvégződéseket is, ami érzékenységcsökkenést vagy fájdalmat okozhat a diabéteszeseknek.

Kevesebb szúrás, több információ

Az elmúlt években számtalan kísérlet történt arra, hogy a cukorbetegek számára sokszor igen megterhelő, invazív méréseket felválthassák a fájdalommentes, betegbarát módszerekkel. Ezek a technológiák a test különféle paramétereinek elemzésével mérik a vércukorszintet, ám egyelőre úgy tűnik, hogy a legtöbbjük pontossága messze elmarad a hagyományos vércukorméréshez képest, ezért használatuk nem is javasolt. A minimálinvazív folyamatos glükózmonitorozó rendszerek (CGM) azonban kifejezetten ígéretesnek tűnnek. Az elmúlt években azt tapasztaljuk, hogy idehaza is egyre többen viselik a hasfal vagy a felkar bőre alá helyezett szenzorokat, amelyek folyamatosan mérik a szövetközi vércukor-koncentrációt – mondja dr. Para doktornő. Az adatok igen meggyőzőek, hiszen ezek az eszközök 93-95%-os pontosságot is kínálnak, ráadásul mindezt az ujjbegyből történő vércukorméréssel járó kellemetlenségek nélkül. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a CGM nem váltja ki teljesen az ujjbegyszúrásokat, ám használata mellett jelentősen csökkenthető a rendszeres vércukor- önellenőrzések száma, ami a beteg számára is jelentős könnyebbséget jelent. A CGM másik nagy előnye a hagyományos mérési technikához képest, hogy sokkal érzékenyebben jelzi a betegek vércukor-ingadozását, és a napi több száz vércukorérték ismeretében átfogóbb képet ad a diabéteszes betegek vércukorháztartásáról. A jelenleg alkalmazott CGM-rendszerek folyamatosan mutatják a vércukorértékeket, és riasztják viselőjüket, ha a vércukorszint leesik (hipoglikémia), vagy megugrik (hiperglikémia) – így a beteg azonnal be tud avatkozni, hogy a vércukrát normalizálja. A folyamatos szöveti glükózmonitor az éjszakai hipoglikémia, a hajnali jelenség vagy a Somogyi hatás igazolásában egyaránt kényelmes és hatékony segítséget jelent a cukorbetegek terápiájában. Ezenfelül edukációs célokat is szolgál, hiszen a beteg számára valós időben követhető nyomon (mobiltelefonján vagy okosóráján), hogy például egy adott étel vagy ételkombináció elfogyasztása vagy a beadott inzulindózis miként befolyásolja vércukorszintjét. Mivel a CGM rendszerek összekapcsolhatóvá váltak a modern inzulinpumpákkal, így megszülettek a „closed loop” (zárt láncú) rendszerek is, amelyek a pontos és automatikus inzulinadagolást is biztosítanak a beteg számára.

–A szöveti cukormonitor használatát azért is szorgalmazzuk az 1-es típusú diabéteszeseknek, a frissen diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegeknek vagy inzulinrezisztenciásoknak, mert jobb életminőséget biztosít számukra, általa betegségüket is jobban megismerhetik, és lehetőséget kapnak a pontosabb terápiás döntések meghozatalára is – foglalja össze dr. Para Györgyi, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a javuló vércukorértékeknek köszönhetően a betegséggel járó hosszú távú szövődmények kockázatát (neuropátia, kardiovaszkuláris szövődmények, retinopátia) is jelentősen mérsékelni lehet.